A leggyakoribb hiba a kelleténél nagyobb gerincgörbület, a túlságosan "lógó" fej, az előrebukó vállak, és az említettek miatt kipúposodó hát. Tudom, nehéz kialakítani a helyes testtartást, mondhatni kényelmetlen, hiszen a mindennapos cselekvéseink közül egyikhez sem hasonlatos. Ám púpos háttal a felsőtest nem tud helyesen elfordulni, ami pedig erőtlen, következetlen lendítéshez vezet.
Próbáljuk meg: üljünk le a székre, és görbe háttal - anélkül, hogy a csípőnk megmozdulna - próbáljuk vállainkkal jobbra fordulni. Érezni fogjuk, hogy a fordulás meglehetősen korlátozott. Majd tegyük ugyanezt egyenes háttal! Ugye, így jóval könnyebb és nagyobb ívű?
A helyes pozíció kialakításához álljunk egyenesen, tegyük egy ütőt a hátunk mögé úgy, hogy az ütő feje a gerinc alsó részénél kifelé mutasson. Az ütő nyelét pedig támasszuk fejünk hátsó részének. Optimális helyzetben az ütő egyszerre érinti a gerinc alsó részét és a tarkónkat. Ezután rogyasszunk, azaz kissé hajlítsuk be a térdeket, csípőből dőljünk előre, amíg érezzük combfeszítő izmaink feszülését. Amint a felsőtest előredől, az egyensúly megtartása érdekében a csípőnk automatikusan hátrafelé mozdul, mintha pucsítanánk. Addig dőljünk előre, amíg a vállak függőleges vetülete éppen elhagyja a lábujjak vonalát, és a gerinc körülbelül 35-40 fokos szöget zár. Természetes, ha ettől a tartástól a mély hátizmok megfeszülnek.
Amikor kézbe vesszük az ütőt, és karjaink a test elé kerülnek, a gerinc felső része természetesen kissé meggörbül. Ne erőltessük a 'nyílegyenes hát' pozíciót, a cél az, hogy kényelmes testhelyzetet találjunk, de a gerinc azért egyenes. Ez a testtartás már lehetővé teszi a felsőtest számára a nagyobb ívű és kényelmesebb elfordulást, egyben erősíti a hát izmait is.
Folytatás hamarosan....